Történet

TÓFEJ története (szerkesztés alatt)

Zala megye középső részén, Zalaegerszegtől mintegy 20 km-re, délnyugati irányban fekszik, a Zalaegerszeg- Rédics vasútvonal mentén. A települést a Göcsej keleti peremén találjuk. Részben dombos, részben völgyben fekvő, a valamikori postaút mellet lévő település. A Berek-patak felső folyása itt az agyagos dombvonulatba vág bele, felszínre hozva a kiváló kerámia-alapanyagot.

Az itteni hajdani tó, pontosabban a völgy egy részét kitöltő mocsaras terület völgyi vízválasztó. Az északi irányba futó Tómelléki patak a Balaton, a Berek patak pedig a Mur a vízgyűjtőjéhez tartozik.

Tófej területét a 16.század utolsó harmadáig a Hassaghi család birtokolta. Ez időtől kezdve 1945-ig sűrűn cserélődött a feljegyzett birtokosok névsora.

A török időkben a falut többször éri támadás, különösen Kanizsa török kézre kerülése után. Ez a terület Zalaegerszeg végvárrá válása után tartozott oda jelenteni, ha veszélyt észleltek. A török hadak pusztításának vált áldozatává a község temploma, mely a török alóli felszabadulás után torony és tetőzet nélkül maradt.

Az 1700-as években konszolidálódott a falu. Nőtt a lakosság létszáma, nőtt a megművelt terület nagysága, a tenyésztett állatok száma.

A feljegyzésekből tudjuk, hogy 1728-ban már itt lakott a környék “ludi magister”-e, vagyis tanítója.

A 18. Század első felében a község újra katolikus. 1830-ban a szombathelyi püspökség látogatása szerint: Tófej Zalatárnok leányegyháza. Újra van saját imahelye, egy kápolna a tófeji szőlőhegyen.

Az 1930-as években új templom épült, a lelkészség címe: Tófej-Lórántháza. 1935-ben a lakosság száma 859 fő. Egy katolikus népiskolája és egy téglagyára van.

1903-ban létesült a katolikus népiskola. 1925-ben egy tanteremben két tanerő foglalkozott a kisdiákokkal.

1948-ban az iskolát 8 osztályossá szervezték át. A későbbi fejlesztések nyomán megszervezik az osztott tanítást. Az iskolakörzetesítés révén /1967-68/ ide kerülnek a szomszéd kisközségek, Pusztaederics és Baktüttös felső tagozatosai is.

1945-ben felosztják a nagyobb birtokokat. Termelőszövetkezetet 1959-ben szerveztek. Ezt hamarosan egyesítik a hencsepusztai és a lórántházi tsz-szel. A tófeji szövetkezetbe a pusztaedericsi Hegyalja 1968-ban, a baktüttösi Gyöngyvirág 1969-ben olvadt be.

A közeli olajipar lehetővé tette, hogy a vezetékes gáz már 1951-tõl eljusson a lakossághoz.

A villany minden lakásba azonban csak 1964-ben jutott el.

A község legjelentősebb üzeme, és a legnagyobb lélekszámot foglalkoztató ipari létesítménye a kerámia üzem.

Amely az itteni kitűnő vörösagyag vagyonra, valamint a gázfűtés lehetőségére települt. 1964-tõl üzemel.

Forrás: Szintén László, Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás


"TÓFEJ.
Kisközség a novai járásban. Területe 302C katasztrális hold.
Lakosai egy olasz kivételével magyarok.
Számuk az 1920 .évi népszámlálás adatai szerint 876 lelket tett ki. 1934-ben pedig, némileg apadva 859 főt. Felekezetre nézve túlnyomóan római katolikusok.
A község vezetője Szabolcsi Rezső körjegyző és Lénárd László községi bíró."

Forrás: Zalavármegye községeinek történelmi ismertetése, 1935.